"Arra kérem a jövőt - bár elkéstem már ezzel is -, hogy könyörüljön legalább az ajtóknak és az ablakoknak; hagyja meg őket kézzel nyithatónak. Mert milyen világ is az, ahol nem lehet az ablakot mohón kitárni s úgy nyitni ajtót, hogy annak lendülése - és nyikorgása - helyettünk kimondja: alig győztelek várni." (Ancsel Éva ) ...ma ezt az idézetet akartam betenni, de nem volt már rá időm...te hoztad az ablakokat, így ide írom...:)...hogy mit is jelenthet egy nyitott ablak, ajtó nekem...

Azért arról ne felejtkezzünk meg, hogy ezek milyen funkciójú épület ablakai! Az épület maga impozáns romjaiban is, nem győztem csodálni, ahogy az építészeti rétegei, mint technikák és stílusok feltárultak a középkortól a XIX századig, szenesre kellett fényképeznem. De azért ott az Ikván túl, a Szent János és a Szentlélek templom közt, a Szent Mihály arkangyal őrizte Bécsi külvárosban egy kupleráj működött, ahová Bécsből, Pozsonyból, Győrből és ki tudja honnan jártak az urak. Az Ancsel idézet (kivételesen) jó, remélem, nem egy kupi nyílászáróiról írta. :D

Ez is jó! :)

...az ablak ablak marad...:)...s ha még oly régi is, mikor kitárták, biztosan vártak valakit...:) ...a rétegeket csak most figyelem...tényleg érdekes...az idő nyomai...mégis emberi kezek alkották...

:-)) SA jók ezek az ablakos képeid.....nekem az jön le ebből ( mindegy mi volt előtte) az élet él és élni akar.....mindig, minden körülmények között....:-)))